Itthon: 91 eves ma Feri bacsi. Mennyire megfogtak a kepei, az elo legenda, a peldakep. Elmondasa szerint mindenkit eluldozott a rajzkorbol az Evan es rajtam kivul. Pedig eloszor tobben voltunk. De nem mindenki tudta a kritikait elfogadni. Egyszer jott peldaul ketto huszoneves srac -mint mindig, portrekat rajzoltunk-, s mikor megnezte az elkeszult kepeket, felkacagott es csak ennyit mondott, tenyleg biztatoan:- Nem baj, majd legkozelebb sikerul! (Nem volt legkozelebb.)
Vagy a kedvenc peldaja, ha valaki a velemenyet kerte egy keperol: "Amikor a kisgyerek eloszor hasznalta sikeresen a bilit, mindenkinek nagy orommel mutogatja, mit csinalt". (Ezt is kedvesen nevetve.)
Evaval neha szakadtunk a rohogestol.Ritkan dicsert, oszinte volt. Nem ringatott teves kepzetekbe. Megmondta azt is, hogy meg korai jelentkeznem a kepzore.
Ha egy kep TENYLEG jo lett, akkor sem mondott semmit, csak hozzott egy fixalot, es lefixalta.
Beugrott meg egy kis szosszenet: leult egyszer a kepem ele, huzott nehany vonast, aztan meg tobbet, es meg tobbet. Utana mondta, hogy folytassam, de mar nem nagyon akartam "belerontani".
Mikor par ora mulva megnezte, azt mondta, hogy:
-O, ez most igazan jo lett!
Amikor a kapolnat festettUK (szoval o festett, mi meg neztuk), akkor a masik nagy peldakepem, "az utolso barono" "a nemes ugy erdekeben" rendszeresen elegendett az oraimrol. Olyan "misztikus" volt vegigtrappolni a varoson, hajhaj, regi szep idok...
Kulfold:
Angol szelek fujnak ma. Annyira, de annyira ingerult voltam egesz nap.
Beszoltam a fonokomnek, a kolleganomnek, lekiabaltam Ervint, aztan lehiggadtam, ugyhogy apu es Pedi mar nem kaptak belole.
Az idojarasrol: maradjon tovabbra is az enyhe oszi ido, es ne havazzon meg hetvegen. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése